Gyógyító növények, stresszoldó illatok.
Beszélgetés, interjú a Magyar Orvosban, Dr. Petrik Marina orvos-természetgyógyász és fitoterapeuta doktornővel.
Részletek az interjúból:
A gyógy- és fűszernövényekkel, gombákkal való gyógyítás
évezredek óta ismert. Napjainkban, komplementer módszerként a hagyományos
orvoslásba is beépült. Dr. Petrik Marina orvostermészetgyógyásszal e módszer
lényegéről, alkalmazási lehetőségeiről, a gyógyító munkában való helyéről
beszélgettünk.
Mi a fitoterápia pontos, szakszerű meghatározása, történelmileg
mikortól beszélhetünk gyógynövényes gyógyításról?
– Évezredes hagyományokkal rendelkező, tapasztalati elveken alapuló gyógyító
módszer, amely a gyógyhatású növényekkel, vagy azok különböző részeiből
előállított kivonatokkal kezeli a beteget. Gyökerei visszanyúlnak egészen az
ősközösségi társadalmakig, amikor a begyűjtött magvak, gyökerek, bogyók között
az ősember olyanokat is fellelt, amelyek valamilyen betegség, de elsősorban a
vadászat által elszenvedett felületi sérülések tüneteit enyhítették,
gyógyították. Akkoriban a gyógynövények használatakor szerzett tapasztalatok
szájhagyomány útján, nemzedékről nemzedékre terjedtek és folyamatosan bővültek.
Több archeológiai feltárás is igazolta ezt a tényt, a gyógyító növényeket,
illetve az azokkal kapcsolatos tevékenységeket nem egy barlangrajz is
megörökítette. A tudatos gyógynövény-alkalmazásról és az azokat felhasználó
módszerekről jóval később, az ókori birodalmak idején készültek először írásos
feljegyzések. Kínában, Babilonban, Indiában és Egyiptomban a gyógynövényekkel
való gyógyítók már kész keverékek, tinktúrák receptjeit is lejegyezték. A kínai
birodalom első ilyen tárgyú írása kb. 4500 éves, szerzője az akkori idők
legfontosabb gyógynövényeiként említette a fokhagymát, a fahéjat, a gyömbért és
a borsot. Körülbelül ugyanerre az időszakra datálhatók az indiai gyógynövényes
gyógyászat kezdetei is. Első iskolájukat, ahol már nem szájhagyomány útján, hanem
iskolai keretek között tanítottak, körülbelül 3500 éve alapították. Egyiptomban
a gyógynövényhasználatot nemcsak domborműveken, falfestményeken örökítették
meg, papiruszok is ránk maradtak, amelyek ebben a tárgyban íródtak. A
feljegyzések szerint a gyógynövényes kezelést akkoriban kizárólag a
templomokban végezték. A birodalom uralkodóját több orvosból álló gyógyító
csoport kezelte, a közembereket pedig a templomok papjai. A feljegyzések
szerint ebben az időben már nemcsak gyógyításra használták a növényeket és azok
főzeteit, hanem bizonyos betegségek megelőzésére is. A piramisépítő munkások
például fertőzés megelőzés végett, ebédjükhöz naponta kaptak gyógyfőzeteket. Az
egyiptomiak már közel ezerféle gyógynövényt használtak.
Mikortól alkalmazzák bizonyítottan Magyarországon a fitoterápiát?
– Magyarországon a gyógynövényes terápia évszádokon keresztül a népi
gyógyászat szerves része volt. A különböző egyházi levelek, kolostori
könyvtárakban fellelhető füveskönyvek tanúsága szerint a középkorban már nálunk
is a szerzetesek foglalkoztak szervezetten és intenzíven a gyógynövényes
ismeretek fejlesztésével. Nemcsak gyűjtötték, rendszerezték a növényeket, hanem
az általuk hasznosnak tartottakat termesztették is. Akkoriban általánosan
elterjedten és szinte minden betegség kúrálására gyógynövényeket, főzeteket
használtak. Később a fürdők, borogatások, kenőcsök, tinktúrák, teák
alkalmazásához társult az aromaterápiás kezelés is. Illóolajokkal, illatos
füstölőkkel gyógyítottak. A nagy pestisjárványok idején például a betegeket
kezelő orvosokat, személyzetet olyan maszkkal látták el, amelybe illatos
gyógyfüveket varrtak, mert úgy tartották, hogy az megvéd a fertőzéstől.
A gyógynövényes terápiának hol a helye napjaink orvoslásában?
– A korábban elmondottakból világosan látszik, hogy a fitoterápia évezredes,
tapasztalati elvekből kiinduló, ma már tudományosan is alátámasztott gyógyítási
módszer. A természetben termő és a nagyüzemben termesztett, különféle
hatóanyagokat tartalmazó gyógynövényeket, illetve a gyógynövényekből
előállított, külsőleg vagy belsőleg alkalmazott készítményeket (teakeverékeket,
kivonatokat, tinktúrákat, tablettákat, kapszulákat, cseppeket, kenőcsöket,
krémeket, lemosó szereket, borogatásokat stb.) alkalmazzuk. A gyógynövény
hatóanyagok a modern gyógyszergyártás számos készítményének az alapjai. A
gyógynövények és a gyógynövényekből készült termékek a hazai kereskedelemben
ellenőrzött és garantált minőségben (pl. a patikákban, gyógynövényboltokban,
esetleg fitoterápiás rendelőkben), többségében vény nélkül beszerezhetők.
Melyek az alkalmazás legfontosabb szabályai?
– Alkalmazásuk megfelelő kivizsgálás, szakorvosi diagnózis birtokában
ajánlott, a fitoterapeuta utasításait (a hatóanyag egyénre szabott adagolása, a
kezelési mód és időtartam stb.) a páciensnek mindenkor be kell tartania. Az
orvosnak figyelembe kell venni az esetleges kontraindikációkat, a különböző
kölcsönhatásokat, vagy a beteg allergiás túlérzékenységét. A gyógynövények és
az azokból készült termékek alkalmazhatók önállóan, de gyógyszeres terápia
kiegészítéseként is, ám életfontosságú alapelv, hogy a hagyományos
gyógyszereket tilos elhagyni. Lényeges, hogy a beteg mindenkor pontosan
betartsa a fitoterapeuta által meghatározott adagolást, a kezelési módot és
annak időtartamát. A fitoterápia a szakma nyolc ágát különbözteti meg: a
gyógynövényekkel, gyógyító hatású tápláléknövényekkel vagy fűszernövényekkel,
gyógyító hatású gombákkal (mikoterápia), a különféle ivólevekkel
(juice-terápia) való gyógyítás, a kolloidterápia (nemesfémek felhasználásával),
az apiterápia (méhészeti termékekkel, mint méz, virágport, méhpempő, propolisz
stb.) és az aromaterápia.
Hogyan gyógyít a fitoterápiás orvos?
– A fitoterápiás orvos szemében a betegség nem más, mint annak a folyamatnak
az eredménye, amely során a szervezet az egyensúly és a harmónia
visszaállítására törekszik, vagy legalább megpróbálja a betegség következtében
kialakult károsodásokat a lehető legkisebb szinten tartani. Ezért minden
beavatkozásnak és kezelésnek elsősorban arra kell törekednie, hogy támogassa a
szervezet belső gyógyító erejét, ahelyett, hogy gyöngítené, vagy elnyomná azt.
A gyógynövény-terápia a betegség tüneteket elsősorban annak a harcnak a
megnyilvánulásaként fogja fel, amellyel a szervezet igyekszik a betegséget
saját erejéből legyőzni, mert célja a szervezet természetes állapotának, az
egészségnek a visszaállítása. Ezért, ha csak a betegség tüneteit nyomjuk el, az
nem azonos azzal a folyamattal, amikor magát a betegséget hárítjuk el, vagyis
nemcsak a tüneteket kezeljük. A fitoterápia alapelve, hogy a teljes növényből
kell kivonatot készíteni, nem pedig különleges hatású izolált vagy szintetikus
hatóanyagot felhasználni. A növény vagy a gyógyfű kémiai összetételének
gazdasága sokrétű felhasználási lehetőséget kínál.
Mondana néhány példát a fitoterapeuták által általánosan használt
gyógyító növények közül?
– Rendkívül jól szemléleti ezt a fokhagyma és a gyermekláncfű, mindkettő
sokoldalúan felhasználható növény. A gyógyfüveknek nem csak a hatásuk kedvező a
szervezetre, de veszélytelenek is. A kémiai alapanyagú gyógyszerek némelyikénél
komoly gondot jelenthet a mellékhatás – vagyis olyan hatás, amely az egészségre
káros, és nincs közvetlen kapcsolatban az elérni kívánt terápiás céllal. Nagyon
sokszor a gyógynövények „aktív” alkotórészeinek felderítésére vonatkozó
kutatások vagy erősen mérgező, vagy teljesen hatástalan anyagokat találtak.
Ezzel szemben a teljes növény nemcsak veszélytelen, hanem kedvező terápiás
hatású is lehet. A trópusi növény, a Rauwolfia serpentina (indiai kígyófa)
korai kutatásának eredménye például a Reserpin – egy vérnyomáscsökkentő
gyógyszer, amely bár nagyon hatékony, de veszélyes is lehet. Miközben a kutatók
azon fáradoztak, hogy biztonságosabbá tegyék, kiderült, hogy az eredeti növény,
a korábban felhasznált egyetlen hatóanyag mellett, természetes formájában több
mint negyven „aktív” alkotórészt tartalmaz, ezek pedig a gyógyszert nemcsak
biztonságosabbá, hanem hatékonyabbá is tehetik.
Milyen további felhasználási területet emelne ki?
– A komplex növényi kötésekből, ellentétben az izolált alkotórészekkel,
kevesebb mellékhatással rendelkező, könnyen asszimilálható gyógyszerek
nyerhetők. Több növény is tartalmaz egy puffervegyületet, amely a fő alkotórész
nem kívánt hatásait közömbösíti. A növényben természetes módon előforduló
anyagkombináció kedvező hatású, annak ellenére, hogy az egyes alkotórészek
önmagukban káros hatásúak is lehetnek. Ez a helyzet a réti legyezőfű
(Filipendula ulmaria) esetében is. Ez a növény szalicilvegyületet tartalmaz,
amely hasonlít a jól ismert aszpirinhez (amely egy mezei növényből, a szalicilt
tartalmazó Salix albából vonható ki). Az aszpirin gyomorpanaszt okozhat, és
rendszeres szedésekor a gyomornyálkahártyán kisebb vérzések keletkezhetnek. A
réti legyezőfű is rendelkezik a szintetikus gyógyszer gyulladásgátló
tulajdonságaival, és ezen kívül olyan anyagokat is tartalmaz, amely
megnyugtatja a károsodott gyomornyálkahártyát, és a gyomorsav hatását is
mérsékli. Nemcsak gyulladásos betegségben, például reumában szenvedő
pácienseknek ajánlhatjuk, hanem gastritis vagy gyomorégés kezelésére is.
Súlyos, olykor életet veszélyeztető betegségek kiegészítő
terápiáját is felvállalják?
– Annak ellenére, hogy az orvostudomány az utóbbi évtizedekben rengeteget
fejlődött, aminek köszönhetően egyre újabb módszereket dolgozott ki a rák
gyógyítására, sajnos mégsem mondhatjuk, hogy a probléma megoldottá vált volna.
Mi több, ha valakinél netán diagnosztizálják ezt a betegséget, a legtöbb ember
rögtön arra gondol, hogy halálos végű kórral áll szemben. Mi, a holisztikus
elvek alapján, valamely komplementer medicina alkalmazásával gyógyító orvosok,
azon a véleményen vagyunk, hogy a daganatos betegségekhez sem szabad negatív
módon hozzáállni, és eleve úgy tekinteni azokra, mint a beteg halálos
ítéletére. Ma már szinte megszámlálhatatlan természetes terápia áll
rendelkezésre, amelyek elveinek kitartó, szigorú követésével biztató gyógyulási
eredmények érhetők el. A hagyományos onkoterápia (műtét, kemo/sugárterápia,
gyógyszerelés) eszközeinek kiegészítő kezelésként kiválóan alkalmazhatók a mi
módszereink. A kétféle kezelési mód között az az alapvető különbség, hogy a
tradicionális orvosi módszerekkel ellentétben, amelyek leginkább magára a rákos
daganatra, a tumoros sejtek elpusztítására koncentrálnak, addig a holisztikus gyógymódok
nem közvetlenül ezt célozzák meg, hanem az immunrendszer megerősítésére
törekszenek, hogy maga a szervezet váljon képessé a daganatos sejtek
leküzdésére, illetve további szaporodásuk megakadályozására. A természetes
gyógymódok középpontjában tehát nem a rákos daganat direkt, célirányos
elpusztítása áll, hanem a szervezet megerősítése, megtisztítása, hogy az
immunrendszer és a test egyéb szabályozó rendszerei képesek legyenek a
daganatot lebontani, leépíteni. Az orvosi módszerek nagy része e szempontból
csupán tüneti kezelésnek minősül, hiszen a rákos betegség okát nem szüntetik
meg; ezért is van kiemelten fontos szerepe a holisztikus módszereknek, amelyek
kiegészülnek a szervezet öngyógyító mechanizmusainak beindításával.
Előrehaladott stádiumban lévő rákos betegségnél a test szabályozórendszerei
annyira túlterheltek lehetnek, hogy valóban feltétlen szükség van a tüneti
kezelésre, a rosszindulatú daganat eltávolítására vagy sugárkezelésre.
Mi a helyzet az időben felfedezett daganatos elváltozás esetén?
– Amennyiben megfelelően korai stádiumban sikerül felfedezni a rákot,
mindenképpen érdemes megpróbálkozni a természetes gyógymódokkal is. Ezekben az
esetekben a következő alapgyógymódokat alkalmazzuk: étrendterápia (helyes
táplálkozás, a rákot okozó mérgek kitisztítása a szervezetből); ortomolekuláris
terápia (vitamin- és nyomelembevitel); böjtterápia (tisztító kúrák);
fitoterápia (antikarcinogén hatású gyógynövényekkel történő kezelés);
légzésterápia (légzőgyakorlatok segítségével elősegített gyógyulás);
oxigénterápia; homeopátiás kezelés; fizioterápia (vízzel és egyéb természeti
elemekkel való kezelés); mozgásterápia (friss levegőn végzett mozgás,
rendszeres séta, kirándulás); lelki terápia (stresszoldás, relaxációs
módszerek, autogén tréning, meditáció stb.). E módszerek lényege a szervezetben
lerakódott szenny, salak, kórokozók kiürítése, melyek a betegség okozói. Igaz,
hogy a tisztítási folyamatban számos hasonlóság van, annak elemei mégsem
egyformák. Bár az emberi test bámulatosan erős és leleményes, ahhoz nem
fejlődött elég gyorsan, hogy azzal a hihetetlen nagy méregmennyiséggel
megbirkózzon, amit a 20. század produkált. A mérgek folytonos bombázása
legyengíti a testet, annak méregtelenítő és megtisztító képességét, és a
kimerültség, pattanások és tompa, fénytelen haj, bőr és szemek mind annak a
jelei, hogy képtelen olyan hatékonyan működni, mint azt tehetné. Ha nem teszünk
valamit ennek a helyzetnek a javítására, akkor egy idő múlva ezek a mérgek
szilárdan felgyülemlenek testszöveteinkben és addig csökkentik a
vitalitásunkat, ameddig végül korai öregedést, renyhe anyagcserét és leépülést
okozó betegségeket okozva, valami komolyabb bajnak nyithatnak utat. A
méregtelenítés nem új módszer, egyike a legrégebbi, ismert orvosi kezeléseknek.
Olyan, teljesen természetes eljárás, amely úgy tűnik, hogy egy sor heveny és
krónikus betegségen segíthet. Emiatt számos egészségügyi hivatást gyakorló
hiszi azt, hogy a méregtelenítő terápia a harmadik évezred gyógyászata lesz.
Mire alapozzák ezt a feltevést?
– A test méregtelenítése olyan terápia, amely a test egyéb részei mellett
jótékony befolyással van az agyra és általa az érzelmekre is. Átfogó,
holisztikus kezelés, amely az egész testet és az egyén életmódját is figyelembe
veszi, és célja nem csupán a tünet kezelése, hanem magának a probléma
gyökerének a megtalálása és megszüntetése.
A cikk forrása egészében
Egy interjú a doktornővel, melyet az Echo televízió RáKérdés
sorozatában mutattak be:
interjú