Gyógyító növények, stresszoldó illatok.

Beszélgetés, interjú a Magyar Orvosban, Dr. Petrik Marina orvos-természetgyógyász és fitoterapeuta doktornővel.

 Részletek az interjúból:

A gyógy- és fűszernövényekkel, gombákkal való gyógyítás évezredek óta ismert. Napjainkban, komplementer módszerként a hagyományos orvoslásba is beépült. Dr. Petrik Marina orvostermészetgyógyásszal e módszer lényegéről, alkalmazási lehetőségeiről, a gyógyító munkában való helyéről beszélgettünk.

Mi a fitoterápia pontos, szakszerű meghatározása, történelmileg mikortól beszélhetünk gyógynövényes gyógyításról?

– Évezredes hagyományokkal rendelkező, tapasztalati elveken alapuló gyógyító módszer, amely a gyógyhatású növényekkel, vagy azok különböző részeiből előállított kivonatokkal kezeli a beteget. Gyökerei visszanyúlnak egészen az ősközösségi társadalmakig, amikor a begyűjtött magvak, gyökerek, bogyók között az ősember olyanokat is fellelt, amelyek valamilyen betegség, de elsősorban a vadászat által elszenvedett felületi sérülések tüneteit enyhítették, gyógyították. Akkoriban a gyógynövények használatakor szerzett tapasztalatok szájhagyomány útján, nemzedékről nemzedékre terjedtek és folyamatosan bővültek. Több archeológiai feltárás is igazolta ezt a tényt, a gyógyító növényeket, illetve az azokkal kapcsolatos tevékenységeket nem egy barlangrajz is megörökítette. A tudatos gyógynövény-alkalmazásról és az azokat felhasználó módszerekről jóval később, az ókori birodalmak idején készültek először írásos feljegyzések. Kínában, Babilonban, Indiában és Egyiptomban a gyógynövényekkel való gyógyítók már kész keverékek, tinktúrák receptjeit is lejegyezték. A kínai birodalom első ilyen tárgyú írása kb. 4500 éves, szerzője az akkori idők legfontosabb gyógynövényeiként említette a fokhagymát, a fahéjat, a gyömbért és a borsot. Körülbelül ugyanerre az időszakra datálhatók az indiai gyógynövényes gyógyászat kezdetei is. Első iskolájukat, ahol már nem szájhagyomány útján, hanem iskolai keretek között tanítottak, körülbelül 3500 éve alapították. Egyiptomban a gyógynövényhasználatot nemcsak domborműveken, falfestményeken örökítették meg, papiruszok is ránk maradtak, amelyek ebben a tárgyban íródtak. A feljegyzések szerint a gyógynövényes kezelést akkoriban kizárólag a templomokban végezték. A birodalom uralkodóját több orvosból álló gyógyító csoport kezelte, a közembereket pedig a templomok papjai. A feljegyzések szerint ebben az időben már nemcsak gyógyításra használták a növényeket és azok főzeteit, hanem bizonyos betegségek megelőzésére is. A piramisépítő munkások például fertőzés megelőzés végett, ebédjükhöz naponta kaptak gyógyfőzeteket. Az egyiptomiak már közel ezerféle gyógynövényt használtak.

Mikortól alkalmazzák bizonyítottan Magyarországon a fitoterápiát?

– Magyarországon a gyógynövényes terápia évszádokon keresztül a népi gyógyászat szerves része volt. A különböző egyházi levelek, kolostori könyvtárakban fellelhető füveskönyvek tanúsága szerint a középkorban már nálunk is a szerzetesek foglalkoztak szervezetten és intenzíven a gyógynövényes ismeretek fejlesztésével. Nemcsak gyűjtötték, rendszerezték a növényeket, hanem az általuk hasznosnak tartottakat termesztették is. Akkoriban általánosan elterjedten és szinte minden betegség kúrálására gyógynövényeket, főzeteket használtak. Később a fürdők, borogatások, kenőcsök, tinktúrák, teák alkalmazásához társult az aromaterápiás kezelés is. Illóolajokkal, illatos füstölőkkel gyógyítottak. A nagy pestisjárványok idején például a betegeket kezelő orvosokat, személyzetet olyan maszkkal látták el, amelybe illatos gyógyfüveket varrtak, mert úgy tartották, hogy az megvéd a fertőzéstől.

A gyógynövényes terápiának hol a helye napjaink orvoslásában?

– A korábban elmondottakból világosan látszik, hogy a fitoterápia évezredes, tapasztalati elvekből kiinduló, ma már tudományosan is alátámasztott gyógyítási módszer. A természetben termő és a nagyüzemben termesztett, különféle hatóanyagokat tartalmazó gyógynövényeket, illetve a gyógynövényekből előállított, külsőleg vagy belsőleg alkalmazott készítményeket (teakeverékeket, kivonatokat, tinktúrákat, tablettákat, kapszulákat, cseppeket, kenőcsöket, krémeket, lemosó szereket, borogatásokat stb.) alkalmazzuk. A gyógynövény hatóanyagok a modern gyógyszergyártás számos készítményének az alapjai. A gyógynövények és a gyógynövényekből készült termékek a hazai kereskedelemben ellenőrzött és garantált minőségben (pl. a patikákban, gyógynövényboltokban, esetleg fitoterápiás rendelőkben), többségében vény nélkül beszerezhetők.

Melyek az alkalmazás legfontosabb szabályai?

– Alkalmazásuk megfelelő kivizsgálás, szakorvosi diagnózis birtokában ajánlott, a fitoterapeuta utasításait (a hatóanyag egyénre szabott adagolása, a kezelési mód és időtartam stb.) a páciensnek mindenkor be kell tartania. Az orvosnak figyelembe kell venni az esetleges kontraindikációkat, a különböző kölcsönhatásokat, vagy a beteg allergiás túlérzékenységét. A gyógynövények és az azokból készült termékek alkalmazhatók önállóan, de gyógyszeres terápia kiegészítéseként is, ám életfontosságú alapelv, hogy a hagyományos gyógyszereket tilos elhagyni. Lényeges, hogy a beteg mindenkor pontosan betartsa a fitoterapeuta által meghatározott adagolást, a kezelési módot és annak időtartamát. A fitoterápia a szakma nyolc ágát különbözteti meg: a gyógynövényekkel, gyógyító hatású tápláléknövényekkel vagy fűszernövényekkel, gyógyító hatású gombákkal (mikoterápia), a különféle ivólevekkel (juice-terápia) való gyógyítás, a kolloidterápia (nemesfémek felhasználásával), az apiterápia (méhészeti termékekkel, mint méz, virágport, méhpempő, propolisz stb.) és az aromaterápia.

Hogyan gyógyít a fitoterápiás orvos?

– A fitoterápiás orvos szemében a betegség nem más, mint annak a folyamatnak az eredménye, amely során a szervezet az egyensúly és a harmónia visszaállítására törekszik, vagy legalább megpróbálja a betegség következtében kialakult károsodásokat a lehető legkisebb szinten tartani. Ezért minden beavatkozásnak és kezelésnek elsősorban arra kell törekednie, hogy támogassa a szervezet belső gyógyító erejét, ahelyett, hogy gyöngítené, vagy elnyomná azt. A gyógynövény-terápia a betegség tüneteket elsősorban annak a harcnak a megnyilvánulásaként fogja fel, amellyel a szervezet igyekszik a betegséget saját erejéből legyőzni, mert célja a szervezet természetes állapotának, az egészségnek a visszaállítása. Ezért, ha csak a betegség tüneteit nyomjuk el, az nem azonos azzal a folyamattal, amikor magát a betegséget hárítjuk el, vagyis nemcsak a tüneteket kezeljük. A fitoterápia alapelve, hogy a teljes növényből kell kivonatot készíteni, nem pedig különleges hatású izolált vagy szintetikus hatóanyagot felhasználni. A növény vagy a gyógyfű kémiai összetételének gazdasága sokrétű felhasználási lehetőséget kínál.

Mondana néhány példát a fitoterapeuták által általánosan használt gyógyító növények közül?

– Rendkívül jól szemléleti ezt a fokhagyma és a gyermekláncfű, mindkettő sokoldalúan felhasználható növény. A gyógyfüveknek nem csak a hatásuk kedvező a szervezetre, de veszélytelenek is. A kémiai alapanyagú gyógyszerek némelyikénél komoly gondot jelenthet a mellékhatás – vagyis olyan hatás, amely az egészségre káros, és nincs közvetlen kapcsolatban az elérni kívánt terápiás céllal. Nagyon sokszor a gyógynövények „aktív” alkotórészeinek felderítésére vonatkozó kutatások vagy erősen mérgező, vagy teljesen hatástalan anyagokat találtak. Ezzel szemben a teljes növény nemcsak veszélytelen, hanem kedvező terápiás hatású is lehet. A trópusi növény, a Rauwolfia serpentina (indiai kígyófa) korai kutatásának eredménye például a Reserpin – egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer, amely bár nagyon hatékony, de veszélyes is lehet. Miközben a kutatók azon fáradoztak, hogy biztonságosabbá tegyék, kiderült, hogy az eredeti növény, a korábban felhasznált egyetlen hatóanyag mellett, természetes formájában több mint negyven „aktív” alkotórészt tartalmaz, ezek pedig a gyógyszert nemcsak biztonságosabbá, hanem hatékonyabbá is tehetik.

Milyen további felhasználási területet emelne ki?

– A komplex növényi kötésekből, ellentétben az izolált alkotórészekkel, kevesebb mellékhatással rendelkező, könnyen asszimilálható gyógyszerek nyerhetők. Több növény is tartalmaz egy puffervegyületet, amely a fő alkotórész nem kívánt hatásait közömbösíti. A növényben természetes módon előforduló anyagkombináció kedvező hatású, annak ellenére, hogy az egyes alkotórészek önmagukban káros hatásúak is lehetnek. Ez a helyzet a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) esetében is. Ez a növény szalicilvegyületet tartalmaz, amely hasonlít a jól ismert aszpirinhez (amely egy mezei növényből, a szalicilt tartalmazó Salix albából vonható ki). Az aszpirin gyomorpanaszt okozhat, és rendszeres szedésekor a gyomornyálkahártyán kisebb vérzések keletkezhetnek. A réti legyezőfű is rendelkezik a szintetikus gyógyszer gyulladásgátló tulajdonságaival, és ezen kívül olyan anyagokat is tartalmaz, amely megnyugtatja a károsodott gyomornyálkahártyát, és a gyomorsav hatását is mérsékli. Nemcsak gyulladásos betegségben, például reumában szenvedő pácienseknek ajánlhatjuk, hanem gastritis vagy gyomorégés kezelésére is.

Súlyos, olykor életet veszélyeztető betegségek kiegészítő terápiáját is felvállalják?

– Annak ellenére, hogy az orvostudomány az utóbbi évtizedekben rengeteget fejlődött, aminek köszönhetően egyre újabb módszereket dolgozott ki a rák gyógyítására, sajnos mégsem mondhatjuk, hogy a probléma megoldottá vált volna. Mi több, ha valakinél netán diagnosztizálják ezt a betegséget, a legtöbb ember rögtön arra gondol, hogy halálos végű kórral áll szemben. Mi, a holisztikus elvek alapján, valamely komplementer medicina alkalmazásával gyógyító orvosok, azon a véleményen vagyunk, hogy a daganatos betegségekhez sem szabad negatív módon hozzáállni, és eleve úgy tekinteni azokra, mint a beteg halálos ítéletére. Ma már szinte megszámlálhatatlan természetes terápia áll rendelkezésre, amelyek elveinek kitartó, szigorú követésével biztató gyógyulási eredmények érhetők el. A hagyományos onkoterápia (műtét, kemo/sugárterápia, gyógyszerelés) eszközeinek kiegészítő kezelésként kiválóan alkalmazhatók a mi módszereink. A kétféle kezelési mód között az az alapvető különbség, hogy a tradicionális orvosi módszerekkel ellentétben, amelyek leginkább magára a rákos daganatra, a tumoros sejtek elpusztítására koncentrálnak, addig a holisztikus gyógymódok nem közvetlenül ezt célozzák meg, hanem az immunrendszer megerősítésére törekszenek, hogy maga a szervezet váljon képessé a daganatos sejtek leküzdésére, illetve további szaporodásuk megakadályozására. A természetes gyógymódok középpontjában tehát nem a rákos daganat direkt, célirányos elpusztítása áll, hanem a szervezet megerősítése, megtisztítása, hogy az immunrendszer és a test egyéb szabályozó rendszerei képesek legyenek a daganatot lebontani, leépíteni. Az orvosi módszerek nagy része e szempontból csupán tüneti kezelésnek minősül, hiszen a rákos betegség okát nem szüntetik meg; ezért is van kiemelten fontos szerepe a holisztikus módszereknek, amelyek kiegészülnek a szervezet öngyógyító mechanizmusainak beindításával. Előrehaladott stádiumban lévő rákos betegségnél a test szabályozórendszerei annyira túlterheltek lehetnek, hogy valóban feltétlen szükség van a tüneti kezelésre, a rosszindulatú daganat eltávolítására vagy sugárkezelésre.

Mi a helyzet az időben felfedezett daganatos elváltozás esetén?

– Amennyiben megfelelően korai stádiumban sikerül felfedezni a rákot, mindenképpen érdemes megpróbálkozni a természetes gyógymódokkal is. Ezekben az esetekben a következő alapgyógymódokat alkalmazzuk: étrendterápia (helyes táplálkozás, a rákot okozó mérgek kitisztítása a szervezetből); ortomolekuláris terápia (vitamin- és nyomelembevitel); böjtterápia (tisztító kúrák); fitoterápia (antikarcinogén hatású gyógynövényekkel történő kezelés); légzésterápia (légzőgyakorlatok segítségével elősegített gyógyulás); oxigénterápia; homeopátiás kezelés; fizioterápia (vízzel és egyéb természeti elemekkel való kezelés); mozgásterápia (friss levegőn végzett mozgás, rendszeres séta, kirándulás); lelki terápia (stresszoldás, relaxációs módszerek, autogén tréning, meditáció stb.). E módszerek lényege a szervezetben lerakódott szenny, salak, kórokozók kiürítése, melyek a betegség okozói. Igaz, hogy a tisztítási folyamatban számos hasonlóság van, annak elemei mégsem egyformák. Bár az emberi test bámulatosan erős és leleményes, ahhoz nem fejlődött elég gyorsan, hogy azzal a hihetetlen nagy méregmennyiséggel megbirkózzon, amit a 20. század produkált. A mérgek folytonos bombázása legyengíti a testet, annak méregtelenítő és megtisztító képességét, és a kimerültség, pattanások és tompa, fénytelen haj, bőr és szemek mind annak a jelei, hogy képtelen olyan hatékonyan működni, mint azt tehetné. Ha nem teszünk valamit ennek a helyzetnek a javítására, akkor egy idő múlva ezek a mérgek szilárdan felgyülemlenek testszöveteinkben és addig csökkentik a vitalitásunkat, ameddig végül korai öregedést, renyhe anyagcserét és leépülést okozó betegségeket okozva, valami komolyabb bajnak nyithatnak utat. A méregtelenítés nem új módszer, egyike a legrégebbi, ismert orvosi kezeléseknek. Olyan, teljesen természetes eljárás, amely úgy tűnik, hogy egy sor heveny és krónikus betegségen segíthet. Emiatt számos egészségügyi hivatást gyakorló hiszi azt, hogy a méregtelenítő terápia a harmadik évezred gyógyászata lesz.

Mire alapozzák ezt a feltevést?

– A test méregtelenítése olyan terápia, amely a test egyéb részei mellett jótékony befolyással van az agyra és általa az érzelmekre is. Átfogó, holisztikus kezelés, amely az egész testet és az egyén életmódját is figyelembe veszi, és célja nem csupán a tünet kezelése, hanem magának a probléma gyökerének a megtalálása és megszüntetése.

A cikk forrása egészében

Egy interjú a doktornővel, melyet az Echo televízió RáKérdés sorozatában mutattak be: interjú